Harcsapergetés a Pó folyón

A mindenre elszánt magyar harcsára pergető horgászok Mekkája az Észak-Olaszországi Pó-delta.

A túlszaporodott harcsaállomány a hazai viszonyokhoz képest mesés fogásokkal kecsegtet. Kapitális pergetett harcsák fogására, némi rutinnal és persze szerencsével, még mindig a Pó folyón, vagy valamelyik kisebb torkolati mellék-ágán (Po di Goro, Gnocca) nyílhat a legvalószínűbb esély.

Az Észak-Olaszországi éghajlati és hőmérsékleti viszonyok lehetővé teszik, hogy az akár februártól-novemberig terjedő időszakban szabályos pergető módszerrel jogos reményekkel harcsázhassunk.


A Pó folyó torkolatvidéke
Az igazi Pó-s harcsázás csónak nélkül szinte lehetetlen, mind a változatos parti adottságok, mind az ott kialakult pergető technikáknak köszönhetően. Nem beszélve arról hogy csónakból a fárasztás is, főleg a nagyobb példányok esetében, lényegesen jobb esélyekkel kivitelezhető, mint partról. Ahogy nálunk is egy-két időszakot leszámítva az éjszakai periódus a legeredményesebb a harcsapergetésben, a Pó folyón is szinte kizárólag éjszakai horgászatról beszélhetünk. A harcsa horgászatra legalkalmasabb sötétséget az újhold időszaka jelenti általában. Teliholdnál, illetve nagyobb holdfénynél a fogási lehetőségek nagymértékben csökkennek. Áradó vízben több harcsa kapásra lehet számítani.

A Pó folyón kialakult eredményes pergetés alapfeltétele a motorral felszerelt csónak. A sikeres horgászatot nagymértékben elősegítheti az elektromos motor, melynek segítségével a kiválasztott partszakasz csendesebben megközelíthető, de sok esetben, fárasztás, leakadás, stb. azonnali, gyors manőverezést tesz lehetővé. Ennél a pergető módszernél igen közelre (7-15 méter) horgászunk így mellőzzünk minden felesleges zajkeltést. A legnagyobb csendben kell eljárnunk, kerülve a harcsák számára igen riasztó fénykeltést is. Horgászat előtt, vagy közben ne világítsunk a meghorgászandó partszegélyre, vízre.

A pergetés elengedett, csurgó csónakból történik a parttól nem túl távol. Az esetek túlnyomó többségében a harcsákat egészen közel a parthoz és a vízfelszínhez találhatjuk a különféle jellegű partszakaszokon, pl. kőszórás (kanyar külső ív), zátonyos-sekély, kis mederesésű (belső ív), alámosott, gyökeres, bedőlt fás.

A Pó folyón az éjszakai pergetésre szinte kizárólag úszó testű wobblerek alkalmasak. A közeli dobások nem indokolják a túlságosan nagy méretű és súlyú modellek használatát, sőt riasztólag is hathatnak. Fatestű és műanyag wobblerek egyaránt használhatók. A fából készült műcsalik sokkalta sérülékenyebbek mint a műanyagból gyártottak. Csörgő kivitelűekkel is érdemes pergetni.

A legbeváltabb típusok:
  • Fatestűek
    • Rapala SR-9 (Shad-Rap 9cm.)
    • Rapala J-11, 13 (Jointed 11, 13cm.)
    • Rapala Risto-Rap
    • Bagley Diving
  • Műanyagtestűek
    • Heddon Tad Polly
    • Rebel Deep W-R
    • Bomber modellek
    • Producers wobbler (sokak szerint legeredményesebb)
Előnyben részesíthetjük az éjszakai pergetéshez kiválóan alkalmas feltűnő színű sárga, narancssárga (Rapala színkód SFC, GFR, FT) modelleket, de ezüstös (S) és az arany (G) változatok is eredménnyel használhatóak.

A gyárilag felszerelt hármashorgok ritkán megfelelőek a harcsázásra, de a gyenge kulcskarika is a hal elvesztését jelentheti. Célszerű ezeket ellenőrizni és erősebbre cserélni. A harcsázó profik általában a Canelle cég vanádium mattezüst színű hármashorgát részesítik előnyben. Amennyiben kapocsra (karabinerre) rögzítjük a wobblert, abból is lehetőleg nagy igénybevételre tervezettet válasszunk.

Zsinórból mindenképpen jó minőségű fonottat használjunk. Ajánlott méret pl. Power Pro 0,28-0,36, Whiplash 0,21-0,28 mm. Igen sok gyakorlott harcsázó kötés helyett a zsinór varrásával kapcsolja karabinerét, illetve wobblerét a főzsinórhoz, vagy a főzsinórnál vastagabb, a mélyen akadt horgoknál a harcsa fogazatának koptató hatásának ellenállóbb előkére.

A jobb minőségű grafit pergető botok közül a gerincesebb, közepes erősségű (kb. 40-80, 50-100 gr. dobósúly) 2 vagy 3 részes, SIC gyűrűsorral szerelt 2,4-3,0 méteres hosszúságúak megfelelhetnek.

Pergető orsónak a bothoz illő súlyú és nagyságú peremfutót használjunk, szilárd fémszerkezettel, fém dobbal, megbízható fékrendszerrel. A harcsa kapása a csónakhoz egészen közel, igen rövid zsinóron is bekövetkezhet erősen igénybe véve az orsó egyes alkatrészeit (felkapókar, dobemelő-tengely, rotor, visszaforgásgátló).

A parthoz közel csurgó csónakból a part felé horgászva nincs szükség hosszabb, fej feletti dobásokra. Alsó lendítéssel (alsó dobás) juttassuk wobblerünket a parti viszonyoknak megfelelően minél közelebb a partszegélyhez. Törekedni kell arra, hogy a wobbler ne csapódjon erősen a vízbe és vízre érés (behullás) előtt fékezzük a lepergő zsinórt. Botunk segítségével is korrigálhatunk a műcsali beesését megelőzően. A keményen becsobbanó wobbler riasztólag hathat a harcsára, míg a lágyan "letett" műcsalira nem ritkán, szinte a beesés pillanatában kapásunk lehet. A bevontatás lassú legyen.

A néha elementáris erejű kapással érkező harcsa sokszor azonnal megakad, de erős behúzással reagáljunk minden esetben. A megakasztott hallal bánjunk szigorúan, igyekezzünk azonnal minél közelebb kerülni hozzá, illetve csónakunkkal halunk fölé.

A kifáradt harcsa kiemelésére sportszerűbb megoldás lehet a grip (nyeles halszáj-fogó eszköz) használata a hagyományos vágóhorgozással szemben. Sajnos az olasz hatóságok megkülönböztetett figyelmet szentelnek a magyar sporthorgászokra néhány honfitársunk visszaélései miatt.

0 hozzászólás

Hozzászólások