Vakon is megtartotta bioritmusát az elzártan élõ barlangi hal

Sötét elzártságban, kétmillió év alatt fejlõdött ki egy szomáliai barlanglakó hal, amelynek így 47 órás lett bioritmusa - idézte egy nemzetközi kutatócsoport megállapítását a BBC hírportálja (http://www.bbc.co.uk).

A legtöbb állatnak van belsõ órája - ez az úgynevezett cirkadián ritmus -, amely általában 24 órás, és a fény és sötétség váltakozása határozza meg pontos hosszát. Európai kutatók azonban egy különleges halfajt választottak ki vizsgálódásukhoz, amelynek csaknem két napig tartó cirkadián ritmusa van.

A Phreatichthys andruzzii nevû halfaj a szomáliai sivatag alatti barlangokban fejlõdött ki mintegy kétmillió év alatt, és ott él ma is teljes sötétségben, a világtól elzártan. Evolúciója során elvesztette szemét, színeit és pikkelyeit, mert ezekre nem volt szüksége a mélység teljes sötétségében. A nappalok és éjszakák váltakozásának hiánya jelentõs változást okozott a hal életritmusában is, amely jócskán elcsúszott a szokásos 24 órától.

A fényt elsõdlegesen a szemükkel érzékelik az emlõsök, ám testük legtöbb sejtje valamilyen módon reagál a fényerõ változására. A nem emlõs fajoknál, például a halaknál ezek a "perifériális" érzékelõk játsszák a nagyobb szerepet. Ez azt jelenti, hogy látásának elvesztése ellenére a barlangi hal teste érzékelheti a fényváltozásokat. Mégis, más halakkal összehasonlítva azt tapasztalták a kutatók, hogy a barlangi hal nem mutatott semmiféle reakciót a külsõ fényváltozásokra.

A vak hal biológiai órája azonban továbbra is mûködik, sõt sikerült átállítani más, a fényerõ változásán kívüli eszközökkel. Ilyen eszköz volt például a rendszeres etetési idõ, amelyre a barlangi hal is reagált bioritmusa módosulásával.

A kutatási eredményeket részletesen a PLoS Biology címû nyílt hozzáférésû tudományos portálon ismertették.

0 hozzászólás

Hozzászólások