6. Az első tajmenek
Fél ötkor felébredek. Nézelődök, majd halkan felöltözöm. Nem veszek gázlóruhát, csak melegítő + combcsizma. A T3-al megyek ki, csalinak is csak két egeret rakok. Felsétálok a fekete vízig és kétszer végigdobom a tábor melletti kanyart. Semmi. Lassan leszáll a köd, a táj, ha lehet, még káprázatosabb.


Péter felmegy a fekete vízhez, én lecserélem a T3-at a vagabondra, és pérezni kezdek lefelé. Jönnek sorban, de elég aprók. Hébe-hóba beesik egy jobb lenok, elég élvezetes peca alakul ki. Aztán egyre beljebb jönnek a halak, a parti gaz is zavar, már derékig érő vízből suhogtatok. Nem is lenne semmi baj, csak a víz ne folyna ennyire! Öt üres dobás után óvatosan lejjebb sétálok 5-10 méterrel. Az a tapasztalat, hogy főleg a lenokok nem nagyon mozognak, pár hal után kiürül a hely, nem érdemes tovább nyaggatni.
Így megy ez már egy órája, amikor egy gödörhöz érek. Egy lépéssel mellig ér a víz. Próbálnék visszakozni, de a sodrás túl erős, képtelenség visszamenni! Itt-ott befolyik a gázló alá a víz és egyre mélyül. A fele sem tréfa ennek! Először a part felé próbálkozom, de ott egyre mélyebb a víz. Végül pipiskedve - szökdécselve megyek 45 fokban befelé, és erősen bízom benne, nem mélyül tovább a gödör. Végül is jó módszert választottam, lefelé a víz sokat segít, a kritikus részeken pár szökelléssel túljutok, de azért alaposan eláztatom a pulóverem. Az egyet. Hazamegyek szárítkozni.
Leülök beszélgetni a mongolokkal, kiderül, ők este kicsit eredményesebbek voltak. A sofőr pérrel csalizott, mindkét zsebpecáját elvitte a tajmen, nem tudta megállítani őket.A fiúk is ugyanott horgásztak, de nem tudtak átdobni a szembe folyó mély részig, nem volt kapásuk. A halat szigorúan tilos lett volna elhozni, a vezető ahhoz járult hozzá, hogy egy-egy csukát, nagy ritkán lenokot eltegyünk megsütni. A következő 3 napban hol itt, hol ott rejtegette a halat, végül is nem bukott le.Élelmezésünk megoldására, ha már halat nem ehetünk, Ceren vásárolt egy birkát. Megemlítettük, hogy egy bárány finomabb lenne, de teljesen felháborodott. Mongóliába a fiatal állatokat soha nem eszik meg. Mesélte, hogy egyszer Kazahsztánba a tiszteletére főztek bárányt. Nem akart illetlen lenni, oda ült az asztalhoz. Kivett egy húst, levált a csontról. Kicsi híján elhányta magát, majd kikereste a lapockát, az fő meg a legnehezebben. Mikor arról is kezébe maradt a hús, felállt az asztaltól, olyan undor fogta el.

A technikáján még kell kicsit csiszolni, de látszott, nem először van a kézbe legyezőbot. Délután Péter elmegy pérezni, és újfent pótalvást eszközlök. Estére csak megszárad a pulcsi, nadrág! 18 órakor indulunk, Szabival és Somával. Tetszett nekik délelőtt az új pálya.Én pergető botot hoztam, nem bánom meg. Péter lehetetlen helyekről próbálkozik. Dobni még csak-csak, de ha egy jobb halat akasztana, nem tudom mihez kezdene vele?
Alkonyodik, de a nap még látszik. Kicsit lejjebb megyek, végre olyan helyet találok, ahol ha nem is egyszerűen, de lejutok egészen a vízpartig. Kis kiszögelésnél állok, SR9-et teszek fel és dobok hármat az elvágó vízre. Ha harcsára horgásznánk, az 99%-ban itt lenne. A süllő is. Ellenben most galócázunk, ezért a következő dobásra keresztben átdobom a folyót. A vízen tarajos hullámok sejtetik, hogy nem épp egyenletes a meder. Félúton jár a wobler, amikor megüti valami. Kőnek húztam? Inkább csak behúzok neki, félek egy erős bevágás akadó esetén a csali elvesztését jelentené. De hal ez, és nem is lenok! Sajnos a harcsázó szerelés rettentően erős egy ekkora halhoz, percek alatt kicsörlőzöm a 75 centi tajment. Azért roppant mód örülök neki, a meredek hegyoldaltól nem látok hátra, ezért csak a levegőbe kiáltom, MEGVAN!

Messziről nem vagyok teljesen képbe, ezért kicsit meglepődve látom, hogy Soma egyszer csak leteszi a kamerát, és pár követ felmarkolva begázol a folyó közepéig. Amikor már nem mer tovább menni, elkezd dobálózni. Eredményes lehetett az akció, mert nem sokra rá egy méteres tajmen szaltózik a levegőbe. Meglepően hamar magához húzza Szabi a halat, és kis videózás – fotózás után vissza is engedi.
![]() | ![]() |
Lassan sötétedik, Péter nem kerül elő, ezért én is elengedem a halam. |
A pontos történet: Szabolcs döglött pérrel csalizott. A fején szúrta át a horgot, majd lassan vontatta maga felé miközben vitte le a sodrás, így élőnek látszhatott. A galóca legalábbis bevette, de az első kirohanással felakasztotta a has alá lógatott horgot egy hatalmas faágra. Soma dobálására megijedt, és a megugrásakor szerencsére a pluszban felkötött horgot szakította le. 11 óra magasságában már túl világos a hold, néhány lenokon kívül más már úgy sem történt, haza indulunk. Azért két szép tájmen után vidámabb a világ, teljes betli már nem lehet! :)))
0 hozzászólás
Hozzászólások