6. Az első tajmenek
Fél ötkor felébredek. Nézelődök, majd halkan felöltözöm. Nem veszek gázlóruhát, csak melegítő + combcsizma. A T3-al megyek ki, csalinak is csak két egeret rakok. Felsétálok a fekete vízig és kétszer végigdobom a tábor melletti kanyart. Semmi. Lassan leszáll a köd, a táj, ha lehet, még káprázatosabb.
Hét órakor visszamegyek egy kis pótalvásra. Kilenckor felkelünk. A vezető tanácsára Szabolcsék elmennek valamerre autóval, nekünk azt javasolja, gázoljunk át a folyón, felfelé egy km-re ömlik be az Erig Üür, annak a vize 2-3 fokkal magasabb, ilyenkor oda húzódnak a tajmenek. Mivel lassan apad a víz, ezért vissza fognak jönni, nekünk csak meg kell fogni őket. Végül abba maradunk, hogy megpróbáljuk ezt és este majd megcseréljük a horgászhelyeket.Én hajnalban már megpróbáltam átmenni, reménytelennek ítéltem meg a helyzetet. A víz még szinte semmit nem apadt, sőt még csak nem is lassult. Péter azért megpróbálja, de ugyanarra jut, mint én. Lejön a rendőrfőnök is, félmeztelenül kísérletet tesz, majd mutogat a közepén, hogy így kell átenni, de a mély rész előtt Ő is visszafordul.Péter felmegy a fekete vízhez, én lecserélem a T3-at a vagabondra, és pérezni kezdek lefelé. Jönnek sorban, de elég aprók. Hébe-hóba beesik egy jobb lenok, elég élvezetes peca alakul ki. Aztán egyre beljebb jönnek a halak, a parti gaz is zavar, már derékig érő vízből suhogtatok. Nem is lenne semmi baj, csak a víz ne folyna ennyire! Öt üres dobás után óvatosan lejjebb sétálok 5-10 méterrel. Az a tapasztalat, hogy főleg a lenokok nem nagyon mozognak, pár hal után kiürül a hely, nem érdemes tovább nyaggatni.
Így megy ez már egy órája, amikor egy gödörhöz érek. Egy lépéssel mellig ér a víz. Próbálnék visszakozni, de a sodrás túl erős, képtelenség visszamenni! Itt-ott befolyik a gázló alá a víz és egyre mélyül. A fele sem tréfa ennek! Először a part felé próbálkozom, de ott egyre mélyebb a víz. Végül pipiskedve - szökdécselve megyek 45 fokban befelé, és erősen bízom benne, nem mélyül tovább a gödör. Végül is jó módszert választottam, lefelé a víz sokat segít, a kritikus részeken pár szökelléssel túljutok, de azért alaposan eláztatom a pulóverem. Az egyet. Hazamegyek szárítkozni.
Leülök beszélgetni a mongolokkal, kiderül, ők este kicsit eredményesebbek voltak. A sofőr pérrel csalizott, mindkét zsebpecáját elvitte a tajmen, nem tudta megállítani őket.
A főrendőr pergetett, és fogott is egy 5 kilós tajment.
A nyerő csali.
A másik érdekesség a birka megölése volt. Kizárólag a nagytestű állatoknak vágják el a nyakát, a kisebbeknek - kecske, birka - felvágják a hasát pár centi hosszan a szívhez közel. Ott benyúlnak kézzel és elszorítják az artériát. Szerintük ebből az állat semmit sem érez, és azonnal elpusztul. Mindenesetre a birka pörkölt remekül sikerült.
Napközben többen meglátogattak bennünket.
A gájd Péter botját szó nélkül felvette, és bemutatót tartott.
Nem könnyű pálya legyezni!
Alkonyodik, de a nap még látszik. Kicsit lejjebb megyek, végre olyan helyet találok, ahol ha nem is egyszerűen, de lejutok egészen a vízpartig. Kis kiszögelésnél állok, SR9-et teszek fel és dobok hármat az elvágó vízre. Ha harcsára horgásznánk, az 99%-ban itt lenne. A süllő is. Ellenben most galócázunk, ezért a következő dobásra keresztben átdobom a folyót. A vízen tarajos hullámok sejtetik, hogy nem épp egyenletes a meder. Félúton jár a wobler, amikor megüti valami. Kőnek húztam? Inkább csak behúzok neki, félek egy erős bevágás akadó esetén a csali elvesztését jelentené. De hal ez, és nem is lenok! Sajnos a harcsázó szerelés rettentően erős egy ekkora halhoz, percek alatt kicsörlőzöm a 75 centi tajment. Azért roppant mód örülök neki, a meredek hegyoldaltól nem látok hátra, ezért csak a levegőbe kiáltom, MEGVAN!
Bilincsre teszem, hátha előkerül Péter még világosba és csinál rólunk fotót. Közben Szabolcsék mennek lefelé, sajnos már messze vannak, mikor meglátom Őket, nem tudom őket megkérni a fényképezésre. Kicsit lejjebb sétálok, itt egész hosszan lehet közlekedni a vízparton. Néha kicsit bele kell gázolni, de több száz métert végig lehet dobálni újabb hegymászás nélkül. A pálya aljára állnak be Szabolcsék, nagy csobbanással bedob, majd hamarosan már fáraszt is. Ez aztán gyorsan ment!Messziről nem vagyok teljesen képbe, ezért kicsit meglepődve látom, hogy Soma egyszer csak leteszi a kamerát, és pár követ felmarkolva begázol a folyó közepéig. Amikor már nem mer tovább menni, elkezd dobálózni. Eredményes lehetett az akció, mert nem sokra rá egy méteres tajmen szaltózik a levegőbe. Meglepően hamar magához húzza Szabi a halat, és kis videózás – fotózás után vissza is engedi.
A pálya, végén Szabolccsal.
 |  |
| Lassan sötétedik, Péter nem kerül elő, ezért én is elengedem a halam. | |
A pontos történet: Szabolcs döglött pérrel csalizott. A fején szúrta át a horgot, majd lassan vontatta maga felé miközben vitte le a sodrás, így élőnek látszhatott. A galóca legalábbis bevette, de az első kirohanással felakasztotta a has alá lógatott horgot egy hatalmas faágra. Soma dobálására megijedt, és a megugrásakor szerencsére a pluszban felkötött horgot szakította le. 11 óra magasságában már túl világos a hold, néhány lenokon kívül más már úgy sem történt, haza indulunk. Azért két szép tájmen után vidámabb a világ, teljes betli már nem lehet! :)))
0 hozzászólás
Hozzászólások